Tegnap sikeresen feljutottunk a Tar-k?re.

Egy kicsit döcögősen indult a túra, ketten jelentünk meg a megbeszélt időpontban Ádámnál, Lukival. Megvártuk a kötelező 5 percet, aztán indultunk Felnémetre, mert ott csatlakozott hozzánk Posta Józsi és Bence (bocs a folytonos Balázsolásért…). Ezután elmentünk Dávidékhoz, majd irány Tárkány. Persze Kicsi késett, vagy mi értünk oda hamarabb, de a lényeg, hogy utolért minket még a betonúton Stimec-ház felé. A két nyomos úton mentünk fel a Samassa-házig, ahol megtöltöttük a kulacsainkat. Ez az utolsó vízvételi lehetőség. Innen egyenesen mentünk toronyiránt, majd a zöldön jobbra fordulva el is kezdtük az igazi mászást. Be volt dőlve egy nagy fa, úgyhogy ideje volt sétálni egy kicsit, de utána szépen tekerhető volt az út. A Toldi-kapunál Kicsi megpróbált feltekerni, és hosszú idők óta a legbiztatóbb kísérletet tette. Csak két méter választotta el attól, hogy felérjen. A többiek ügyesen feltolták… Laughing Innen aztán jött a lankás rész, majd újra egy köves mászás. Egészen jól tekerhető volt. Néhol. Azért, így öreg fejjel már meggondoltam, hogy néhol toljam… És toltam is. Be van dőlve néhány fa, de ennek ellenére elég gyorsan felértünk.

fnykp0084

Miután megettük a Hepi szeleteket (sponspred by Ádám & a Bükkmaraton) indultunk is lefele. Kicsit elengedtük, én meg szépen eresztettem neki. Utánam nem sokkal jött Dávid, Luki Bence és végül Józsi figyelt arra, hogy nehogy elhagyjunk valamit… Az őserdei elágazónál mindenkit megkérdeztem, hogy merre menjünk le, és a többség a gerincutat választotta. Mégha nem is tudta, hogy merre megy… A Toldi-kapunkál szégyen ide-oda leszálltam egy 5 méteren, mert kevésnek éreztem az XTR V-fékek erejét, aztán a kék kereszten a mászáson hátba vertem Kicsit. A lendületdombok még élénken élnek az emlékezetemben. A Toldi-kunyhónál elköszöntünk a Posta családtól és irány a lefele. Nem is én lennék, ha nem kellett volna a lefelében rögtön mászni egy keveset. Józsi azt mondta, hogy a lefelét kitakarították, de én ennek nyomát se láttam, minden fa ugyanúgy be volt nőve mint azelőtt, a régi időkben. Mondjuk volt, ahol DH-s ugratót csináltak belőle, de az nem az én teleszkópomnak való méret volt… A lejtő viszont még mindig az egyik legjobb a környéken. Szerintem nem bántuk meg, hogy erre jöttünk. Stimec-háznál megtöltöttük a kulacsainkat, és mivel még nem voltam teljesen elfáradva (megj.: dehogy nem! a szerk.), megpróbáltam emlékezetből felmenni a mászáson szembe a kúttal. Hát mint tudjuk, az emlékezetem már nem a régi. Kicsi viszont addig küzdött, míg felment… Mentségemre szolgáljon, hogy ez már a második edzésem volt aznap. Innen aztán a rettentő poros úton hazatekertünk. A por valódi mennyiségét csak ma láttam meg, szóval holnap egy bringamosással kell kezdenem, ha nem akarok mindent lecserélni idő előtt…

 

fnykp0085

A legmagasabban voltunk...

 

Hát ez volt a Tar-kői túra röviden és aki nem hiszi járjon utána.