A napokban jelentettük be, hogy a versenyünk díszvendége ő lesz. Ezt mi már igen rég megbeszéltük és leegyeztettük vele, de a bejelentését csak a napokban tettük meg. Ennek oka, hogy Kristófot baleset érte és igen kérdéses volt, hogy el tud-e jönni.
A holkerekparozzak.hu-n megjelent egy rövid írás a tollából, amelyben a balesettel kapcsolatos gondolatait taglalja. Most ebből idézünk néhány mondatot, hogy feltöltődjetek pozitív gondolatokkal.
Egy baleset hirtelen megváltoztatott sok mindent, aktív bringásból lábadozóvá tett. Hogyan, miért történhetett? Van időm elgondolkodni tanulságokon, és közreadni, amire jutottam. A lényeg: vigyázz még jobban, és sose add fel!
(...)
Sokan kérdezték, hogy nem őrjít-e meg a hirtelen beállt mozgásszegény életmód? Nem! Eszemben sincs azon morfondírozni, hogy most éppen hol bringázhatnék, ehelyett a gyógyulásra koncentrálok. (...)
(...)
Ez hosszú, nagyon hosszú folyamat lesz, összehasonlíthatatlanul hosszabb egy 600 km-es teljesítménytúránál, amelyet másfél nap alatt kell lenyomni. Ha másfél év múlva visszanyertem korábbi képességeim zömét, az már sikernek számít. Mint a sportban, itt is lépésről-lépésre kell haladni. Már tudok járókerettel mozogni! Már elég lesz egy bot is! Majd, ha valamennyire biztos leszek két lábon, meg lehet próbálkozni feleségem háromkerekű fekvőbringájával, aztán majd egyszer a saját kétkerekűmmel is. Hogy addig sem sorvadjanak el (nagyon) az izmaim, itthon a baleset után öt héttel megjelent egy bérelt, háttámlás szobabicikli, a fekvőbringáéra emlékeztető testtartással. Egyelőre csak napi 10-20 kilométereket pedálozok, de érzem, hogy sokat segít. Már fokozatosan terhelhetem a sérült lábamat, minden lépés kifelé vezet a gödörből. Ahogy az indiai mondás szól: alattad a Föld, fölötted az ég, benned a létra!
(Az egész cikk eredetiben ITT olvasható!)
Mint láthatjátok semmit ne szabd feladni. Igaz ez a versenyünkre is: Nevezz be és ha kell fogcsikorgatva is, de Győzd e a hegyeket!
